Zománcozás

Ezen alkalommal egy kicsit oldalra lépünk, mert a zománcozás és a mázas keramizálás egyfelől rokonmesterségek, másfelől pedig lényeges különbségek vannak a két szakma között.

1., Közös bennük, hogy általában mind a két esetben üveges bevonatokat kell beégetni viszonylag magas hőfokokon, tehát kemence szükséges mindkét esetben a termékünk előállításához. Ugyanakkor az égetéshez kemencék a technológia különbözősége okán is különböznek. A kerámiaégetés folyamatában hideg kemencébe pakolunk be (van idő jól megrakni a kemencét) és elvileg, ha nem sietünk akkor hideg kemencéből is pakolunk ki. Ezért ebben az esetben nyugodtan használhatunk széles, esetenként a nagy kemence teljes keresztmetszetében nyíló/záródó ajtókat.

Tűzzománc Kemence
Kép forrása: delphiglass.com

A kerámia égetésnél a felfűtés és a lehűtés is időigényes, többórás (ált. egy éjszakás) kaland. A zománcozás esetében is megint tisztázzuk, hogy nem ipari folyamatokról pl. öntöttvas (kádak, lábasok, vegyipari reaktorok stb.), vaslemezek (kályhák, radiátorok, háztartási gépek stb.), beszélünk hanem az általunk ismert művész (ötvös, festő stb.) ill. stúdió (pl. szakkörök stb.) tűzzománcozásról beszélünk szűkebben. Tehát amikor zománcozunk, akkor szinte kizárólag mindig elektromos kemencét használunk, amely kemence az alkalmazott zománcok kiolvadási hőmérsékletére van beállítva valahol kb. 700-920°C közötti fix hőmérsékleti értékre. Mivel ekkor a technológia az, hogy a meleg kemence ajtaját kinyitjuk és egy határozott, gyors, ügyes mozdulattal az előzőleg már lezománcozott fémtárgyat egy hosszú eszköz segítségével (legtöbbször villa) a meleg kemencében levő megfelelő hőálló fém tartószerkezetekre (tüskék, állványok stb.) tesszük, akasztjuk. A szükséges kiolvadási idő (általában néhány perc, de ez az idő érthetően több dologtól is függ – leginkább a zománcozandó tárgy tömegétől) eltelte után a kemenceajtót megint nyitjuk és a remélhetően tökéletes végterméket szintén gyors, határozott mozdulattal a tartószerkezetről leemelve a forró kemencéből kivesszük és hőálló lapra helyezve hagyjuk kihűlni. A kemenceajtót ismét zárjuk, és a folyamat kezdődhet elölről. Ezért érthető okokból a zománcozó kemence kisebb, mint a keramikus kemence, az ajtónyílás is sokkal kisebb, csak mindig éppen akkora, mint amekkora a maximálisan készítendő termékünk mérete.

Nyilván mennél kisebb az ajtónyílás, annál kisebb a nyitogatáskor történő hőveszteség. Nagy kemenceajtóknál nemcsak a hőveszteség nagy, hanem a munka közbeni égésveszély is sokkal nagyobb (sugárzó hő: hosszú szárú védőkesztyű stb.!).

A kis zománcozó kemencék ajtónyitását sokszor rugós szerkezetekkel is szokták segíteni. Értelemszerű, hogy a zománcozókemencék ált. max. 1000°C hőmérsékletűek (hisz a zománcozáshoz ritkán kell ennél magasabb hőmérséklet), viszont a vezérlésnek olyannak kell lennie, ami biztosítja, hogy a beállított hőfokot a kemence hosszú ideig (ameddig zománcozunk) stabilan tartsa. Tehát kis ingadozásokkal, stabilan törekedjen a beállított hőfok tartására (gyorsan érje azt el, de ne lendüljön nagyon túl a beállított hőfokon).

2., A következő technológiai különbség, hogy a mázas keramizálásnál általában valamilyen porózus zsengélt cserepet (biszkvitet) könnyen tudunk mázolni, mert a vizes máziszapot a cserép könnyedén szívja magába. A zománcozásnál ugye tömör fémet kell bevonnunk, tehát a zománc felvitele már egy kicsit problémásabb. (Az iparban ugye ez sem gond, mert ott sokféleképpen meg tudják oldani pl. vagy izzó fémre porlasztják a zománcot, vagy hidegen elektrosztatikusan vonják be stb.) A mi esetünkben a mártás nem igazán jön be, mert az iszapzománc lecsúszik a függőleges felületekről, de esetleg a vízszintes felületeket akár ecsettel is bekenhetjük. A zománcszemcsék alapfémhez tapadását különböző szerves adalékokkal, ragasztókkal fokozhatjuk. Sőt, durvaszemcsés zománcok (tévesen, de elterjedten használt kristályok) felvitele nem is képzelhető el ezen ragasztók használata nélkül. (Még egyszer a pontosítás miatt ugye tudjuk, hogy a zománc fritt szemcse az üveg! és nem
kristály!, de köztünk szólva senki nem fog megsértődni, ha a megszokott kristály elnevezést használjuk a durvaszemcsés kristályos kinézető zománcfrittre.)

3., A zománcok alapvetőn sokkal nagyobb százalékban tartalmaznak zománc fritt alapanyagot,mint a kerámiai mázak. Ugyanakkor a kis mennyiségű malomadalékként használt anyagok szerepe sokszor nagyon nagy jelentőséggel bír a megfelelő tapadás és felületi nedvesítés szempontjából. A fémek hőtágulása sokkal magasabb, nagyobb, mint a kerámiai cserepeké, ezért természetesen a zománcozásra használt frittek hőtágulása is az alkalmazott fém hőtágulásához kell, hogy igazodjon. Tehát a keramizálási és zománcozási technológiák közti hasonlóságok és differenciák áttekintése után akkor most térjünk rá egy kicsit konkrétabban a zománcozásra.

Zománcozás előtt a bevonandó fémfelületet gondosan elő kell készíteni, hogy az fémtiszta legyen és azon szennyeződések (zsír, oxidréteg stb.) ne legyenek. A zománcot szárazon vagy nedvesen visszük fel a felületre.
Hagyományosan először a fém felületére egy alapzománc réteget égetünk a megfelelően jó fém-üveg kötés biztosítása miatt, majd ezt követően viszünk fel egy vagy több fedőréteget (általában vaslemezek esetén). Direkt zománcozás esetén a felületre felvitt egyetlen zománcréteg biztosítja a zománc jó kötését a fém felületéhez és a megfelelően esztétikus, ellenálló fedő bevonatot. A zománc a kerámiai mázakhoz hasonlóan higiénikus, korrózióálló, savakkal és lúgoknak ellenálló esztétikus
bevonat. Hátránya, hogy rideg, ütésállósága kicsi, erős ütésre a fémről lepattanhat. A kerámiáról lehet, hogy erős ütés hatására sem pattan le, hanem inkább azzal együtt porrá törik.
A zománcozás művész szemel a fémművesség egyik díszítő technikája. Az egyiptomiak már évezredekkel ezelőtt, a mai technikához hasonlóan zománcozták ékszertárgyaikat. Az ókori kelet népei a megolvasztott üveganyagot már az ie. 4400-as évektől ismerték és díszítésre alkalmazták.
Az egyiptomi kultúrában a XII. dinasztia korában készült tűzzománc ékszereken már alkalmazták a színes üvegpasztával való rekeszberakást.

Egyiptomi Tűzzománc Ékszer
Kép Forrása: topazi.us

A tűzzománcot és annak mai értelemben vett alkalmazását csak az ie. XVII. századtól lehet bizonyítottan kimutatni az egyiptomi leletekből. A valódi tűzzománc akkor alakult ki ténylegesen, amikor a rekeszbe töltött üvegport kellő hőfokon hevítve simára olvasztották. A görögök minden bizonnyal az egyiptomiaktól vették át a tűzzománcozás technikáját, de azt továbbfejlesztve olyan egyedi sajátosságokkal és eredeti eljárásokkal gazdagították, mely lényegesen eltér attól. Kifinomult művészetükre jellemző, hogy megjelent a domborművű tűzzománc alkalmazása is.
A rekeszzománc beágyazott tűzzománc technikáját is. A kelták az ie. IV. századtól a bronz mellett vasat is alkalmaztak recipiensként (hordozóanyagként).
Ebben az időben bővül a tűzzománc díszítésekkel ellátott tárgyak köre: tőrök, sisakok, kocsi- és lószerszám díszek. A korai középkori Bizánc volt a tűzzománc mestereinek egyik legfőbb központja ahol e művészeti ág a VI. században indult fejlődésnek és a X-XII. században élte virágkorát.
Kiemelkedő emlékeink ebből az időszakból a Szent korona.

Magyar Szent Korona

A XIII. században kereskedelmi célokra dolgozó ötvösközpontok alakultak ki Európában, melyek közül a leghíresebbek az itáliai Velencében és a franciaországi Limoges-ben működtek. Magyarország mindkét központtal kapcsolatban állt és a királyi udvarban a magyar ötvösműhelyekben is készültek a műremekek.
A XV. század elején addig ismeretlen tűzzománc technika honosodik meg hazánkban, amely a “magyar sodrony” néven európai hírűvé válik. Fő motívumai növényeket ábrázolnak, mely lehet virág, levél, csavart indák vagy ritkábban gyümölcs. Jellegzetessége, hogy egész felületet díszít, az ornamentika hatását finoman sodort rekesz adja és a színek tisztán elkülönülnek egymástól.
Esetünkben a zománcozást két főcsoportra lehet osztani: ötvös zománcozásra és festő zománcozásra.

Ötvös zománcozás: 1. Rekesz zománc 2. Beágyazott zománc 3. Kevert zománc 4. Domborművű zománc.

A zománcozás az ötvös művészeti tárgy színezésére, élénkítésére, díszítésére szolgál. Két fő technikai eljárása szerint rekesz zománcot és beágyazott zománcot különböztetünk meg.
A rekesz zománc úgy készül, hogy a díszítendő tárgy felületére az ötvös lapos vagy sodrott és laposra hengerelt huzalból mintákat forraszt. A kontúrminta rekeszeit zománccal kitölti, és kemencében kiégeti. A kiégetés nem egyszerre történik, mert a zománc anyaga színek szerint különböző hőfokon olvad és olvadáskor csöppekké húzódik össze, hűléskor pedig zsugorodik. A
rekeszt újabb és újabb zománcréteggel kell megtölteni, amíg szintje el nem éri a fémkeret magasságát. A filigránzománc csupán a minták belső mezőit tölti ki, az á jour zománcnak nincs fémlapja, s így a zománccal töltött rekeszek ablaküvegek módjára áteresztik a fényt. A sodronyzománc magyar zománcozási eljárás, amelynél a minták kontúrjait vékony sodrott
huzalokból készítik, s a rekeszeket nem töltik meg színültig zománccal, hogy a kiemelkedő sodronykeret fémes csillogása emelje szépségét.

A munkafolyamat vázlatosan:

  • A képet megtervezzük, megrajzoljuk, majd minden vonalat rézszalagból kihajlítgatunk.
  • A képet hordozó rézlapot kifűrészeljük, kiégetjük, alapozó anyagot égetünk rá.
  • Az alapra csipesszel átvisszük a rézszalag rekeszeket, majd ráégetjük.
  • Ékszerzománccal kitöltjük a rekeszeket és 900 C fokon égetjük, amikor a szemcsés ékszerzománc megolvad, és elnyeri üvegszerű állagát és sajátos ragyogását. Kihűlés után csiszoljuk, újratöltjük és újra égetjük.

A beágyazott zománc: esetében az alapba bevésett vagy bemaratott rajz árkait, mélyedéseit töltik ki zománccal. A lapos relief zománc úgy készül, hogy a rézlapot reliefszerűen vésik ki, majd az egészet zománccal borítják. A zománc színe a reliefdomborulatai szerint világosabbnak vagy sötétebbnek látszik. A tárgy egész felületét beborítja a velencei zománc, amelynek szépségét emeli, hogy apró aranycsillagokkal, mintákkal ékítik. A limoges-i zománc vörösréz alapon zománcfestékkel festett mintákat átlátszó kristályzománccal borít be. A zománcozás műveletéhez tartozik a fényesre égetés és a csiszolás is.

Festőzománcozás: A festőzománcozás nem más, mint zománccal festés fémlapra. E technika esetén, mivel a felületet teljesen bevonjuk, a fém csupán alapja a festéknek. Ez a technika a franciaországi Limoges városából indult a XV. században. A zománcozandó felületet (fémlapot) először mindkét oldalán átlátszatlan zománccal vonjuk be. A hátlap bevonórétege az ellen zománc. Ennek az a feladata, hogy a fémlap vetemedését megakadályozza. Az alapszínekre festünk rá más színű zománcokkal, amelyeket azután újból kiégetünk.

Ékszerzománc rézre, tombakra, ezüstre és aranyra

Nem minden fém alkalmas zománcozási munkákra. Leggyakrabban réz, tombak, ezüst és arany kerül zománcozásra. Az alumínium és a sárgaréz nem alkalmas ékszerzománcok hordozó anyagaként. Az ékszerzománcokat kiolvadási hőmérséklet tartományuk szerint csoportosíthatjuk:

Az ékszerzománc keménysége Égetési Tartomány
Lágy 700-730°C
Közepes 730-770°C
Kemény 770-820°C

Réz: A réznek nem minden fajtája alkalmas zománcozási munkákhoz. Kizárólag zománcozható rezet használjunk. Vörösréz lemezt, 0,3 – 1,2 mm vastagságban. Rézre többször egymás után nehézség nélkül ráégethetők a zománcok. Ezáltal lehetővé válik külön munkalépésekben a különböző színeket felvinni és beégetni. Nagyobb mérető zománc munkák készítése is lehetséges. Iparművészeti munkáknál nagyobb felületek dekorálására a belső és külső építészeti munkákban is alkalmazzák a rezet a zománc dekorok hordozójaként.

Tombak: (a réz vörös ötvözete, a Cinktartalom max:18% lehet) A tombak a réz és a cink ötvözete 90:10 -95:5 közötti arányban. A magasabb réz tartalmú tombak ötvözet rendszerint könnyebben zománcozható. Nagyobb felületek zománcozásához a tombak nem alkalmas, mert a zománc többnyire leugrik. A tombakra felvitt zománcok csak 2 -3, legfeljebb 4 égetést bírnak ki. A rézhez viszonyítva keményebb, és ezért nehezebben kezelhető tombak főként a kisebb tárgyak sajtolással történő ipari jellegű gyártásánál használatos, mint pl. kitüntetések, medálok, rendjelek, plakettek.

Ezüst: Ezüstre készülő zománc munkákhoz a 925/1000 vagy 1000/1000 finomságú ezüstöt ajánlatos. Az alacsonyabb tisztaság -az ötvöző anyagtól függően – nehézségeket okozhat.

Tűzzománc Ezüstön

Arany: Zománcozáshoz az aranynak minimum 18karát finomságúnak kell lenni.

Már Kr.e. időkben is díszítettek fém tárgyakat zománcokkal. Ma kitüntetéseket, emblémákat, ékszereket és művészi tárgyakat készítenek rézből, tombakból (a tombak réz és cink ötvözete), ezüstből és aranyból, majd zománcozzák őket. Az ékszerzománcok nehézfémet tartalmaznak.

Az ékszerzománccal történő eredményes zománcozás alapvető feltétele a zománcozandó tárgy alapos tisztítása. A tisztítás módja függ a hordozó anyagtól és a zománc típusától. A tisztítási folyamat lényeges lépései a következők:

  • zsírtalanítás égetéssel vagy vegyszerrel
  • felületkezelés savas fürdőben
  • mosás és polírozás

A híg savas fürdőkhöz hígított háztartási sósavas, foszforsavas vízkőoldók vagy akkumulátorsav (kénsav) megfelelőek. Ügyelni kell arra, hogy a fémen a legkisebb sav maradvány se maradjon vissza, mert az a zománc beégetésekor hibát okozhat. Ezt követően alaposan le kell öblíteni a tárgyakat.

Réz és tombak előkészítése: A fém izzítása kb 700 – 750°C-ig (vagy zsírtalanító fürdő 10 – 20 perc, utána öblítés). A fémet hagyni kell kihűlni. 10 perces pácolás langyos 10 %-os kénsavban. Ez után a tárgyat nem szabad csupasz kézzel megfogni (zsír)! A tárgy öblítése folyó vízzel. Hogy a fém csillogó legyen, öblítéskor egy erős kefével kell kefélni. A fém törlése egy nem rongyolódó kendővel, (cérnakesztyű). Opak zománcok esetén ezekkel a lépésekkel a hordozó anyag előkészítése befejeződött. Transzparens zománcoknál rövid pácolás koncentrált salétromsavban 0,1 – 0,2% konyhasó hozzáadásával addig, míg a fém csillogó felületet nem mutat.

Ezüst előkészítése: Finom ezüst lemez (finomság 1000/1000): A fém izzítása kb. 680 – 700°C-on, vagy zsírtalanítás az előzőekben leírt módon. Zsírtalanításra azonban szerves oldószereket is használhatunk (benzin, aceton-körömlakk lemosó, alkohol stb.), de ezek is veszélyes anyagok és ráadásul vigyázat, mert tűzveszélyesek is!

Az arany előkészítése: Finom arany lemez: A fém izzítása kb. 580- 600°C-on, majd a fémet hagyni kell kihűlni (nem lehűteni). Azokat a finom arany lemezeket, amelyeken forrasztási helyek vannak, úgy kell kezelni, mint az alábbiakban tárgyalt ötvözött arany lemezeket. Ötvözött finom arany lemez felületkezelése 60 – 70°C-os meleg savas fürdőben, amely vízből, kénsavból és salétromsavból áll. (arány: 1 : 1 : 1) A lemez semlegesítése néhány %-os szóda oldatban (szódabikarbóna), majd jól le kell kefélni, ezt követően pedig még nedves állapotban felmelegíteni és izzítani. Az utóbbi lépéseket 20 -22 karátos aranynál háromszor egymás után végre kell hajtani, 18 – 14 karátos lemezeknél akár négyszer vagy hatszor is.

A zománciszap előkészítése, felvitele

A zománciszapot át kell tölteni egy üvegpohárba, és a poharat fel kell tölteni vízzel. Le kell önteni a még zavaros vizet, és feltölteni a poharat friss vízzel. A leírt folyamatot addig kell ismételni, amíg a leöntendő víz a zománc leülepedése után tiszta nem lesz. Ez különösen transzparens zománcoknál fontos, hogy egy teljesen tiszta zománcbevonatot érjünk el.
A zománc mosásához ha tudunk lehetőleg desztillált vagy ioncserélt vizet használjunk (mint a gőzölős vasalóban) mert a vízben oldott sók a zománc transzparenciáját ronthatják. Ha a munka befejeztével megmarad az iszapzománc,akkor a kimosását legközelebb újra kell kezdeni, vagy esetleg be is száríthatjuk a legközelebbi alkalomig. A jól kimosott zománcot egyenletes rétegben fel kell vinni a dekorálandó tárgyra. Az első zománc réteg vastagsága nem lehet több, mint a lemezvastagság fele. Dőlt vagy hajlított felületek esetén javasoljuk, hogy a dekorálandó tárgy felületét még dekorálás előtt kenjétek be mézgával (vízben oldódó növényi poliszacharidok, amelyek a levegő oxigénjével gyantává száradnak; régen tragant, gumiarábikum stb.). Alternatívaként a zománchoz is lehet néhány csepp mézgát adni, hogy a zománc kötődése javuljon. A zománc felhordása után a felesleges vizet egy jól szívó kendőnek, vagy egy szöszmentes itatós papírnak (WC papír, kéztörlő papír, papírzsebkendő stb.) a tárgy széleire nyomásával fel kell itatni. A szárítás nagyon kényes lépés! Kíméletesen, lassan teljesen szárazra kell szárítani a termékünket, ugyanis, ha a legkisebb nedvességnyomokat is tartalmazza a bevonat, akkor a hirtelen fejlődő vízgőz a forró kemence felé közelítve valósággal lelövi a felvitt zománcot a felületről. A szárítás lehetőleg ne történjen 80°C felett.

Zománcozás szárazon

A mézgás kötőanyag felvitele a tisztított fém felületre,majd a zománcpor felszórása szitával. A transzparens zománcokat felszórás előtt jól ki kell mosni és újra megszárítani. Az opak zománcokat előzetes mosás nélkül is fel lehet szórni szitával. Az előzetes mosás azonban az opak zománcoknál is jobb színhatást és felületet eredményez.

Beégetés: Ha a zománcréteg kiégetés után egyenetlen és/vagy foltos, akkor a zománcot még egy rétegben rá kell szórni, majd beégetni. A zománc réteg beégetésekor a kemence hőfokának kb. 10-20°C-kal a kívánt égetési hőfok fölött kell lenni. Rendszerint néhány (3-4-5) perc alatt a zománc beég. Nagyobb kemencék esetén valamivel hosszabb égetési idő szükséges. Magasabb hőmérsékleten történő gyorsabb beégetés általában jobb eredményt ad,mint az alacsonyabb hőfokon történő hosszabb égetés! Az égetés akkor megfelelő, ha a zománc sima felületű lesz.

Kontra zománcnak a dekorálandó tárgy hátoldalára felvitt zománcot értjük. Kontra zománcozás ajánlatos lemezeknél, amelyek 1 mm-nél vékonyabbak, és ha a fém hordozóra több zománcréteg lesz egymásra felhordva. A kontra zománcozás segítségével a felfűtés és lehűtés során az anyagok között fellépő fezsültségek gyengébbek lesznek, és a zománc réteg felületről történő lepattogzásának veszélye csökken.

A fondant zománcok színtelen átlátszó zománcok. Egyes fondantok bevonatként is használhatók zománc festészet és zománcozott ékszerek esetén, hogy egy teljesen sima és csillogó felületet kapjunk. A fondant zománcok keménységükben és összetételükben különböznek egymástól. A fedő zománcokat rézre, tombakra és aranyra fondant zománc nélkül fel lehet égetni. Ezüstre azonban egy alátétzománc szükséges.

A kristály zománcok durva szemcsés átlátszó zománcok, amelyeket egy már zománcozott felületre kell felhordani.

Az alkalmazás menete: Festő- vagy szitamédium felkenése a zománcozott felületre – A kristálypor felszórása – A felesleges anyag lerázása ütögetéssel – Beégetés.

A zománcok színezése különböző lehet. Nagyobb mennyiségű ipari fedőzománcoknál a már korábban taglalt színtestekkel történik az iszapzománcok színezése. Sok esetben a kerámiáknál megismert színtestek alkalmasak a megfelelő színek eléréséhez, de mivel a zománcok kémiailag agresszívebbek, reaktívabbak a kerámiai mázaknál (mert több bázikus olvasztóanyagot – mint pl. alkáliák, ólom – és bórt tartalmaznak) ezért a kényesebb színeknél (rózsaszín, lila stb.) egyszerűen több festéket vagy ellenállóbb színezéket kell használni. A transzparens színes zománcok esetében mindig be kell frittelni a színező oxidot, ezért a frittek aprítása során kapott kristályok mindig színesek.
Kivonatosan lássuk néhány fontosabb fém lineáris hőtágulási együtthatóját, a kerámiáknál általunk már megismert kb. 5,5 – 7,1 * 10-6 1/K értékhez viszonyítva (ugyanabban a mértékegységben és dimenzióban tekintve):
 

  • Platina: 9,0
  • Öntött vas: 10,4
  • Acél: 11,5
  • Arany: 14,2
  • Réz: 16,7
  • Rozsdamentes acél: 17,1
  • Sárgaréz: 18,0
  • Ezüst 18,9

Webáruházunkban széles választékban találhat fedő-, és transzparens tűzzománc festékeket, valamint az égetéshez szükséges professzionális tűzzománc kemencét is.

Július:  23.péntek
               26.hétfő    28.szerda    30.péntek

Augusztus:  02.hétfő    04.szerda    06.péntek
09.hétfő    11.szerda    13.péntek
16.hétfő    18.szerda      holiday
23.hétfő    25.szerda    27.péntek
30.hétfő   szeptember 01. és 03.

Nyitvatartó napokon: 9.00-15.00

Ingyenes csomagküldés
> 20e Ft/csomag
< 38kg/csomag